Benedict Cumberbatch és Tom Hardy párját ritkító művészi tehetsége felér egy bankgaranciával, ha a minőségről van szó. Ez a film Stuart Clive Shorter igaz történetét beszéli el.
A mozi Stuart, a fiatal, hányattatott sorsú hajléktalan és egy szociális munkás, Alexander megismerkedését mutatja be, majd végigvezet minket egymásra találásuk rögös útján, és végül elvezet barátságkötésükig is, mely olyan, nem várt következményeket hoz, mely minden nézőt a székhez fog szegezni.
Maga a film egy kisköltségvetésből gazdálkodó, ám egészen rendkívüli alkotás, az egyik személyes favoritom. A fényképezés és a képvilág egyszerű és sallangmentes, időnként szakítják meg elsőre furcsának ható, ám a film egyrészről kedves és játékos humorát megalapozó fekte fehér rajzfilm betétek. Két főszereplőnk játéka fenomenális, bár Cumberbatch inkább asszisztál Hardy játékához, aki élete egyik legjobb, ha nem a legjobb alakítását nyújtja a vásznon.
Sajátos kettőség jellemzi ezt az alkotást. Egyrészt egy nagyon szerethető, és üdítően könnyed humorú alkotás, mely egy olyan, elképzelhetetlen élethelyzetet, mely a hajléktalan Stuarté, nagyon jó aspektusból, a Szeretet, a Tolerancia, és a Soha Fel Nem Adás szemszögéből közelít meg. Másrészt ilyen szívfacsaró, és gyomrot összeszorító filmet még nem nagyon láttam. Az embernek valóban könny szökik a szemébe, ha végiggondolja, mit is élt át Stuart gyermekként, kamaszként, és végül felnőtt emberként. És valóban csodálkozunk, hogy „csak” ennyire sérült mind mentálisan, mind fizikálisan. Hogy nem lett sorozatgyilkos és öngyilkos. Hogy nem irtotta ki a családját, mert amit tettek vele, az alapján teljesen adekvát reakció lett volna részéről, és senki sem ítélhette volna el érte, legalábbis erkölcsi síkon semmiképpen sem…
---------- SPOILER VESZÉLY! ---------- „Küldjetek otthonba!” üvölti Stuart egy visszatekintés során, még gyermekként az anyjának. Hogy mi vezet egy gyermeket egy ilyen mondathoz? Szinte el sem tudjuk képzelni… Stuartot és nővérét a bátyjuk kis koruk óta szexuálisan zaklatta, és később egy barátjával kiegészülve, immár ketten hódoltak beteges szenvedélyüknek. Ez a nullpont. Az abszolút mélypont. Innen indul Stuart Clive Shorter története.
Stuart megjár több mint 30 intézetet, fiatalkorúak börtönét, és felnőtt büntetés-végrehajtási intézetet 33 éves koráig. (Krisztusi kor, nagyon erős párhuzam!) Ezekben a kaptárakban átél mindenfajta bántalmazást: szexuális abúzust intézetvezetőktől, verekedést a smasszerekkel, és még ami a csövön kifér. Izomsorvadása van, alkoholista és kábítószerfüggő. Mégis, a filmtörténet egyik legmegejtőbb módon szerethető karaktere. Mert Ő az Ember az Embertelenségben. Aki hajléktalanként akar másokon segíteni. Egy alkalommal Alexandernál épp nincs készpénz: Stuart, a hajléktalan Stuart ad kölcsön neki… Tüntetést szerveznek két koholt vádak alapján letartóztatott szociális munkás szabadlábra helyezéséért, amit sikerrel el is érnek, Stuart ötlete nyomán. Nemes lelkű, gerinces és becsületes ember, önfeláldozó, szeretetteljes, aki úgy szeret, hogy őt soha nem szerették – és igen, addikciókkal küzd, agresszió szintje elképesztő magas, hajlamos az erőszakos bűncselekmények elkövetésére. Dr. Jekyll és Mr. Hyde.
Alexander megkérdezi a film vége felé, hogy mi tette ilyenné, mi változtatta meg ezt feleli: „Mi változtatott meg? A nap, amikor felfedeztem az erőszakot. … A gyengéből erős lett.” Súlyos szavak, súlyos következményekkel – és nagyon aktuálisak ma is. A bántalmazottból tehát bántalmazó lett, felnyílt a szeme, és többé nem hagyta, hogy mások bántsák, de képtelen volt megtalálni a mértéket az önvédelem során, környezete nem érzékelhette, a jogi környezet pedig egy bizonyos határon túl nem tolerálhatta a tetteit mozgató rugókat. „Néha úgy érzem, az ördögtől származom” mondja Stuart. Félelmetesen szomorú, és megható kijelentés ez tőle.
A film címe arra utal, hogy Alexander végül egy könyv írása mellett dönt; Stuart élete történetét kellően izgalmasnak találja ehhez, és Stuart javasolja, hogy visszafelé, a jelentől mesélje el. A film végén tudjuk meg, hogy 33 éves volt, és hogy 1968-tól 2002-ig élt. Ez a film Stuart Clive Shorter története. Nyugodjék békében! -------- SPOILER VÉGE!--------
Szívből ajánlom nektek ezt a szívbemarkoló alkotást, nem fogtok csalódni benne. Erőteljes és katarktikus mozi, ezért labilis, érzékeny időszakban, az élet nehézségei közt őrlődő állapotban nem javaslom, mert megviseli az embert; de fel is emeli és fel is szabadítja.
Nem ismertem Stuart Clive Shortert, de így, ismeretlenül is büszke vagyok rá, és arra amit véghez vitt, amit képviselt, és hogy Ember tudott maradni, mindvégig.
JE SUIS STUART!
Értékelésem: 10/10. Nem kétséges.
