smile hangulatjel
2014 és 2015 számomra legjobb sc-fi filmjei közé tartozik az Ex machina, a "The Signal" című alkotás mellett, utóbbit kiemelten ajánlom, egészen groteszk és érdekes lefolyású film. De kanyarodjunk vissza a 'páciensünkhöz', az Ex machinához. smile hangulatjel
Röviden a történetről, spoiler mentesen: Adott egy ifjú, lánglelkű nagyon ambiciózus programozó, Caleb, aki elnyer egy állásajánlatot Nathan-nél, a titokzatos zseninél, aki a mesterséges intelligencia kimunkálásán ügyködik, és sikerrel is jár. Caleb feladata az, hogy tesztelje ezeket a próbaverziókat: valóban képesek-e emberi módon gondolkodni, de ami fontosabb: emocionális érzékenységük is van-e vajon olyan fejlett, mint az embereké?
A film helyszíne gyakorlatilag Nathan óriási háza, ami egyben egy kutató központ szerepét is betölti, szép futurisztikus és letisztult belső terekkel, hangulatos, a filmhez nagyon illő háttérvilágításokkal, világító panelekkel, különféle high-tech berendezésekkel - mindez az érintetlen természet kellős közepén, gyönyörű hegyekkel körülvéve. A film egésze a három főszereplőre épül: Caleb-re, Nathan-re, és Ava-ra, ő az alanya Caleb vizsgálódásainak. Caleb-et Domhnall Gleeson formálja meg, a Visszatérőben is láthattuk, szerintem finom lelkű és érzékeny színész, jó alakítást nyújt. Nathan szerepében Oscar Isaac látható, tőle nem voltam elájulva, hozta a figurát de nem volt benne több. A legjobb kétségkívül Alicia Vikander volt Ava szerepében, figyelemre méltó színésznő, és szerintem egészen kiváló.
A film felszíne körülbelül ennyi, de igazán érdemes a mélyére tekinteni, amit most meg is teszek. A következő eszmefuttatás és elemzés spolier veszélyt hordoz! smile hangulatjel ----->SPOILER<-----
A cím: Ex machina
Akár a híres eposzi kellék, a deus ex machina, az isteni beavatkozás szemtanúi lehetünk a film kapcsán: hiszen Nathan a Semmiből Valamit hoz létre; életre kelt egy mesterséges intelligenciát, tehát lényegében véve "teremt", a cím is erre utal, és ezt vetíti előre. Nathan azonban nem tiszteli teremtményeit, ha azok nem hozzák a kívánt szintet, és megbuknak a próbákon és teszteken, akkor törli a tudatukat és ezzel az emlékeiket, megsemmisítve személyiségüket, lényegében véve elpusztítja, meggyilkolja őket. A film központ problematikája ez: a felelősség kérdése a teremtményeinkért, és a teremtett világért, erre később visszatérünk még.
A nevek: Caleb, Nathan, Ava
A névválasztás nem véletlenszerű, nagyon is szimbolikus. Három héber eredetű név, melyek kiválóan adják vissza viselőik jellemét, és egész személyiségét.
A Caleb jelentése: merész, bátor, indulatos, és ez valóban le is fedi Caleb alapállását: amikor kell, képes bátran szembeszállni Nathan-el, és igen merész húzásokkal ellehetetleníteni azt, hogy Avat is megsemmisítse.
A Nathan jelentése ajándékozó, adományozó, és valóban ő az aki élettel és tudattal ruházza fel Avat, mint teremtője.
Ava/Éva - biblikus hasonlat: Éva volt az első nő a Földön - Ava az első mesterséges intelligencia, női köntösben a Földön.
A természeti környezet: az Éden
Gyönyörűek a filmbéli helyszínek, akár maga az Édenkert, ideális díszlete a teremtő tevékenységnek, és analógiája a bibliai Paradicsomnak, érdekes kontrasztot képez a modernista épített környezettel. Ezenfelül egyfajta elszigeteltség érzetet is ad, ami nagyon jól megtámogatja a film feszült, fojtogatóan nyomasztó légkörét.
A problematika: felelősség a teremtett világért
Ez a film legfőbb problémaköre: milyen felelősség terhel bennünket, ha életed adunk Valakinek/Valaminek? Ő a miénk, dologiasíthatjuk, birtokba vehetjük, hatalmaskodhatunk felette? Vagy kijár neki ugyanaz a tisztelet mint a többi embernek? Nathan bizony tárgyiasítja Avat, egy eszközként tekint rá, és számtalan elődjére akiket már megsemmisített. Igen érdekes kérdés: ha valóban képesek leszünk oly komplex intelligenciákat alkotni, és testtel felruházni, mint Ava, akkor őket (őket, vagy inkább ezeket? eldöntendő a kérdés) hogyan kezeli majd a jogrendszer a maga eszköztárával: jogalanyiságot és jogképességet kapnak majd, és emberi személyként megilletik majd őket olyan alapvető jogok, mint az élethez és emberi méltósághoz való jog? Vagy másodrendű emberek lesznek, egy alacsonyabb rendű faj, korlátozott jogalanyisággal? Netán puszta robotokként bánunk majd velük? Mi emberek hivatottak vagyunk arra egyáltalán, hogy teremtsünk ebben az értelemben bármit is? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy kellő érettséggel, és az Élet - mert az ilyen szintű mesterséges élet/intelligencia, mely már organikusan fejlődik, és képes tanulni, az ismereteket szintetizálni, és legfőképp érezni, már igenis élet - iránti szükséges alázattal tudná az emberiség kezelni ezt a szinte megválaszolhatatlan kérdést. Értelmünkkel gyakorlatilag fel nem fogható kérdés ez, túlnyúlik szemhatárunkon - épp ez jelzi, hogy ez már az Isteni Szféra, ahol, akárcsak a magashegységekben, az ember nem biztos, hogy megtűrt létező. Pásztora is és őrizői vagyunk a Földnek, és talán nem arra vagyunk elrendelve, hogy teremtői szerepben tetszelegjünk. Ez a film sok tanulsággal szolgál abban a tekintetben, hogy bizonyos aspektusból mind "teremtünk": párkapcsolatot, barátságot, gyermeket - és korántsem mindegy, milyen módon bánunk velük: Caleb-ként, vagy Nathan-ként.
