A történet szerint adott egy patológus orvos, aki több amerikai focista boncolása során hasonló jellegű agyi elváltozásokkal találkozik, majd megfigyelései nyomán fölállít egy kórképet, amelyet a CTE-re keresztel, majd sok nehézség árán eredményeit publikálja, annak érdekében, hogy fel tudjon lépni a focisták egészségének védelme érdekében.

Will Smith nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de ebben a moziban nagyon jót alakít. Karaktere nagyon szerethető, könnyedén belopja magát a szívünkbe, habár néha számomra kicsit fárasztó, és kissé túljátszott volt puritán egyszerűsége és vallásossága, emiatt kissé bárgyúnak hatott olykor, de a film összességében olyan jó, hogy ez nem zavar be a képbe. Orvosként a nagybetűs Tudomány elkötelezett híve, aki az igazság bajnokaként minden ellenirányú törekvéssel szembe menve véghez viszi, amit elkezdett. A film legnagyobb erénye ez az értékközpontúság: főszereplőnk síkra száll a tudományos igazság és a humánum védelme mellett, és minden áron igyekszik érvényre juttatni ezeket az értékeket. Ellenállással pedig találkozik bőven, hiszen az NFL nem érdekelt abban, hogy eredményei napvilágot lássanak.
A színészgárda többi szereplője megfelelően hozza a kívánt formát és karaktert, de nem nyújtanak emlékezeteset, igaz ez Gugu Mbatha-Raw-ra, Alec Baldwin-ra, és David Morse-ra is.

Ezt a filmet az teszi igazán erőssé - amellett, hogy nagyon fordulatos, egy percre sem unalmas, van benne elegendő intrika, némi szerelem, egy kevés tudományosság, és hangulatos, jól időzített, nagyon jól vágott amerikai focimeccs bejátszások - hogy a néző természetes igazságérzetét igyekszik minél inkább felháborítani, szerintem igen komoly sikerrel. A végsőkig igyekszik srófolni az ellenszenvünket az NFL-el szemben, melynek kapcsolatrendszere annyira kiterjedt, és státusa oly megingathatatlan, hogy a vele szemben való fellépés sikerének esélye rendkívül csekély. Will Smith érzi, és velünk is képes érzékeltetni ezt a kilátástalanságot, a gúzsba kötött tehetetlenség érzését egy elnyomó szervezettel szemben; ám küzdelmét épp az teszi egy nemes és hősies küzdelemmé, hogy ezen alaphelyzet ellenére is felveszi a kesztyűt, nem hagyja megfélemlíteni magát, és végül, ha csak részben is, de diadalt arat.
----->SPOILER!<----- Sajnos elkeserítő, de nagyon reális a film végén a szöveges lezárás, amiből kiderül, hogy az NFL végül elérte, hogy peren kívül megegyezhessen az őt perlő játékosokkal, mintegy "megvásárolva" őket, hogy ne kelljen kiadnia a az orvosi vizsgálatok eredményeit. Ez a momentum jól rávilágít arra, hogy valószínűleg a legnépszerűbb sportok esetében az azokat koordináló klubok, szövetségek stb. szinte mindegyikénél hasonló játszmák folyhatnak a háttérben, illetve, hogy micsoda véleményformáló- és nyomásgyakorló erővel bírhat egy sportszövetség, és hogy a profit érdekében képesek átgázolni még azokon is, akiknek a vállán áll az egész NFL - ti. a saját játékosaikon is. Ez a legelkeserítőbb momentum: a saját, jóhiszemű játékosok életének és testi épségének veszélyeztetése, akik büszkék arra, hogy az NFL kötelékében léphetnek pályára, akik közül sokaknak talán az egyetlen kitörési pont az életében a foci lenne, és akik abban a hiszemben játszanak és hajtanak, tudásuk legjavát adva, hogy megkapják a lehető legjobb felkészítést, ellátást és orvosi kontrollt - és, legalábbis a jelen esetben mégsem. ----->SPOILER VÉGE<----- A film különösen tanulságos lehet minden kontakt sportot komoly szinten űzőnek.