Érdekes alkotás, bátor, sőt merész témaválasztással, mely téma időről időre a különféle média orgánumok kedvelt témájaként bukkan fel.
----->SPOILER VESZÉLY<----- (Adott egy bostoni püspökség, ahol egy félig meddig eltemetett molesztálási botrány újból napvilágra kerül; a film megtörtént események alapján járja körbe a témát, számtalan morális, etikai, és jogi felelősségi kört is figyelembe véve. Külön tetszetős húzás a rendező részéről, hogy mélyen kivesézi az újságírói felelősséget is a film kapcsán, ti., hogy korábban miért is nem kapott nagyobb sajtóvisszhangot az ügy, miért nem tettek többet, hogy többé ez elő ne fordulhasson; főhőseink tehát nem feddhetetlen "szuperhősök", esendő emberek, akik azonban próbálják helyrehozni korábbi mulasztásaikat. ----->SPOILER VÉGE<-----
Színészeink játéka visszafogott, fegyelmezett, de finoman árnyalt és nagyon jól működnek együtt. Elsőre talán kissé lélektelennek, spiritusz nélkülinek hathat a szerepjátszás, de egy szinte dokumentarista jellegű alkotás igénye okán ez nem lehet meglepő, én élveztem allűrök nélküli, mértékletes játékukat, egészen élethű lett így. Mark Ruffalo különösen jó, átéli és jól át is adja a szerepét, a fanatikus, megrögzött oknyomozó riportert, akit nem érdekelnek a semleges, sablonos válaszok, ő valóban el akar menni a falig, hogy fölgöngyölítse az ügyet. Michael Keaton mint újságunk szerkesztője teljesen helyt áll ebben a szerepkörben, Rachel McAdamst is jó alakítást nyújt, ők ketten Mark Ruffalóval együtt a legjobbak szerintem. A film tempója sodró, az iramváltások precízen adagoltak, fordulatos, és különösen jól fokozódik, eszkalálódik a feszültség, amint a botrány egyre csak nőttön nő, és egyre több érintett kerül az újságíróink fókuszába. Szerintem ez a film egyik legjobban strukturált eleme, hogy kezdetben relatíve csekélynek tűnik az ügy, és ahogy halad a cselekmény, egyre inkább kiderül, hogy az érintettek milyen hatalmas köréről is van szó. Közben bepillantást nyerhetünk az újságírói lét bugyraiba és nehézségeibe, a valódi oknyomozás kockázataiba, hogy itt bizony vérre megy a játék; hogy egy egyház milyen hatalom letéteményese is a Lélek szféráján kívül, milyen szintű és szervezettségű az érdekérvényesítő képessége a politikai, igazságszolgáltatási hatalmi centrumok környékén; és persze abba, hogy a sajtó nyilvánosság micsoda autoritás is valójában, és hogy mekkora hatalommal is bír, amikor sikerrel képes szembeszállni egy akkora szervezettel mint a katolikus egyház filmben szereplő helyi püspöksége. Nézzétek meg, szerintem nincs túl sok ilyen film a palettán. Értékelésem: 10/8.
Most pedig következzék egy, a kritikától független magánvélemény, ez egy vitaindító is lenne, érdekel, ki mit gondol, ne habozzatok írni, várom a kommenteket. Nem szokásom kimerítőbb privát véleményt megfogalmazni egy film kapcsán de itt és most szükségesnek tartom az "audiatur et altera pars",a "hallgattassék meg a másik fél is" ősi jogelv jegyében. ----->A SPOILER VESZÉLY FENNÁLL AZ ALÁBBI VÉLEMÉNYBEN!<-----
Nem tisztem a Katolikus Egyház védelme, és mivel igaz történetről van szó, ezért e bűnök kétségbevonhatatlanok és a fényre kívánkoznak. Viszont tény, hogy a római katolikus egyház számlálja a legtöbb hívet a világon az összes keresztény/keresztyén felekezet közül, illetve ez az egyház egy kétezer éve fennálló, hatalmas intézményrendszert épített fel, amely óriási klérussal bír; ezért statisztikailag is nyilván itt lesz a legtöbb, pedofil botrányba keveredett pap. Ez nem jelenti azt, hogy egyéb felekezetekben - evangélikus, református, unitárius stb. - ne fordulna elő ilyesmi, (vagy akár az egyéb vallásúak, muszlimok, buddhisták, zsidók stb. között) de ezek lélekszáma igen csekély, ezért nagyon ritkán kerül felszínre ilyen jellegű ügy. A római katolikus egyház nincs arra predesztinálva, hogy több pedofil legyen a sorai közt mint más felekezeteknél, csak a számbeli fölényét illetően nyilván több akad, illetve a média is feltűnően szinte kizárólag a katolikus egyházra fókuszál, és szinte csak annak hibáit emeli ki, ami teljességgel ellentmond a plurális média iránti követelményeknek, amit a média persze teljesen ignorál. Hogy miért jár el ilyeténképpen? Felteszem, mert a médiumok tulajdonosai saját értékrendszerük mentén eldöntik, ki kerül górcső alá és ki nem - politikai és hatalmi megrendelések mentén persze, de ez már csak spekuláció nyilván, de talán van benne valami; szerintem feltűnő, hogy milyen egyoldalúan, és diszkriminatív módon csak a római katolikus egyház kapcsán kutat ilyen történések után, igen igen elgondolkodtató ez... Közkézen forgó a vélemény, miszerint e probléma kútfője a jó öreg cölibátus lenne. Erről a következőket gondolom: a cölibátus nem korlátozódik a katolicizmusra - számos más vallásban megtalálható ez a fajta áldozat: célja, hogy a pap/szerzetes/lelkész/guru/sámán/vezető/tanító/Level 9000 csillagharcos (mindegy minek nevezzük) teljes életét Istennek ajánlja, és lemond a házasság intézményéről és annak szentségéről. Ezen lehet vitázni, hogy kell-e vagy nem, felfogható egy Istenért tett önfeláldozó cselekedetként is, de nem okolható emiatt ilyen leegyszerűsítve ez a molesztálási botrány, az elkövetők között ugyanis volt több mentálisan sérült személy, aki enélkül is elkövetővé vált volna könnyedén. Ez nem jelenti ugyanakkor felelősségük meg nem állapíthatóságát, illetve azt, hogy ne lehetne gyógykezelésüket elrendelni, modern jogrendszerünk szinte mindenre kiterjedő eszköztára ha fogyatékosan is, de tudja kezelni az ilyen helyzeteket. A római katolikus egyház elleni általánosítás ellen emelem fel a szavam; ha elvárjuk, hogy ne általánosítsanak cigány, zsidó, homoszexuális sztb. embertársaink kapcsán, akkor ezt elvárhatjuk az Egyház vonatkozásában is, a viszonosság jegyében. Abortusz, homoszexualitás, fogamzásgátlás: amit az Egyház ezen témák kapcsán képvisel azt nem tudom elfogadni, és ettől még lehetek/lehetünk jó keresztény/ek, gondolkodhatunk kritikusan, és egy intézményrendszer hibáira, hiátusaira rámutathatunk, és rá is kell mutatnunk, de, akár mégoly számos nemi erkölcs elleni bűncselekmény (mint a filmben) sem ad alapot arra, hogy egy isteni rendelésre visszavezethető (ez hit kérdése persze!!! :) ) intézménnyel szemben a legmesszemenőbbekig általánosítsunk.
Kinek hogy tetszett, mit gondoltok róla? :)smile hangulatjel
