--> !!! Szigorúan 18 éven felülieknek !!! (bár lehet, hogy ez a mondat bír a legnagyobb csáberővel?)<--
Másodszorra láttam a hétvégén McQueen filmjét, mely egy nagyon erős társadalmi tabu ajtaját döngeti, jelesül a szexuális addikciók problematikáját teszi a film fókuszába.
A film főszereplője, az általam nagyra becsült és nagyon kedvelt Michael Fassbender (Brandon), mellette a legfontosabb mellékszereplő a húga Sissy, akit Carey Mulligan formál meg.
Az alapállás szerint Brandon agglegényként él 15. emeleti lakásában, és éli szokásos mindennapjait: reggel metróba be, munka, tárgyalások, este lazítás a munkatársakkal. Mindez egy szokványos, átlagos hétköznapi élet látszatát kelti – leszámítva, hogy Brandon szexuális addikcióval küzdd, mely alapjaiban határozza meg az életét.
_-_-_->SPOILER VESZÉLY!<-_-_-_ A film első kb. 8-9 perce nagyon érdekes hangulatú, főképp mert a zenei aláfestésen kívül egy szó sem hangzik még el: Brandon metróra száll, épp munkába tart. A metró kocsiban ülve szemezni kezd egy szemben ülő hölggyel, aki bátortalanul rávillantja szemeit, majd pironkodva gyorsan el is kapja Brandonról, amikor pedig leszálláshoz készül, és ráfog a kapaszkodóra láthatjuk, hogy a gyűrűs ujján jegygyűrűt visel. Brandont ez azonban nem gátolja meg abban, hogy mögé ne álljon, és mint egy mezei perverz, szorosan hozzá ne simuljon. Azonban megálló következik, a vöröses szőke hölgy ellibben, Brandon felajzva a vadászat izgalmától igyekszik követni, fel a lépcsőkön, át a forgókapun – és addigra a kiszemelt nő már elkeveredik a forgatagban, és főhősünk hoppon marad. Ez a hölgy a film végén még jelentőségre tesz majd szert.
Mindebből láthatjuk, milyen ember is Brandon, vagy legalábbis annyit mindenképpen, hogy milyen a viselkedése a női nem vonatkozásában: gátlástalan és érzelemmentes, egy fél-pszichopata rezzenéstelen nyugalmával vadászik le bárkit, aki kapható egy pásztorórára. Ez persze értékítélet a részemről, ez önmagában még nem szexuális addikció, hiszen szabad emberek szabad választásaik nyomán lépnek szexuális kapcsolatra egymással.
Brandon azonban valódi függőséggel küzdd: beteges viszonya a szexualitáshoz már valóban patologikus, és kimeríti az addikció jegyeit: életminőségét a végletekig meghatározza, döntéseit szinte egyedül ez mozgatja, és képes bárhol és bármikor a szexualitás oltárán áldozni, mert képtelen a kielégítetlenség érzetével akárcsak egy fél napig is együtt élni.
Hogy mindez miben is nyilvánul meg? Este és reggel, vacsora vagy reggeli mellé egy kis pornográf médiatartalom, önkielégítések özöne a munkahelyi mosdóban, pornográf tartalmak letöltése a munkahelyi gépre, mely végül vírusos lesz, és kénytelenek újrahúzni, érzelemmentes gyors menetek prostituáltakkal, hölgyek szoknyája alá nyúlás nyilvános helyen, néha homoszexuális swinger lebujok látogatása, szexuális kapcsolat létesítése férfiakkal – nincs határ, melyet át ne lépne, csak hogy testi kielégülést nyerjen.
A film címe nagyon találó: Brandont ugyanis egyre többször hozza kínos, és igen megalázó helyzetbe szexuális függősége: főnöke figyelmezteti, hogy a gépét pornográf tartalmakhoz kapcsolódó vírusok által okozott károk miatt kell cserélni, miután húga hozzáköltözik, véget érnek a kurvázós időszakok, mivel túl kicsi a lakás; húga nem csak önkielégítés közben nyit rá véletlenül, de felfedezi a gépén, hogy élő, online virtuális szexpartnere is van bátyjának, és rendszeres előfizetője az ilyen szolgáltatást nyújtó tartalomszolgáltatóknak.
Brandon tehát egy spirálba kerül, mely egyre mélyebbre húzza le magával: környezete számára is nyilvánvalóvá válik addikciója, önmarcangolása ennek okán fokozódik, húga halára idegesíti, annak ellenére, hogy csak ideiglenesen húzza meg magát nála.
Brandon és Sissy viszonya nincs túl mélyen kidolgozva, de nem is fontos: alapvetően nagyon szeretik egymást (Brandon könnyekig meghatódik egy alkalommal, amikor húgát látja és hallja énekelni egy bárban), de gyerekek módjára tudnak civakodni minden apró-cseprő dolgon, marják egymást, ahogy jó testvérek közt szokás.
Sissy azonban egy komoly bonyodalommal terheli Brandon életét: viszonyt kezd Brandon főnökével. Ez önmagában sem szerencsés, azonban Brandon tudja, hogy a kedves Boss épp akkora predátor szoknyavadász, mint ő maga. Ez egy nagyon érdekes momentum: Brandonnak ugyan nincs betegségtudata, húgát azonban nagyon félti egy olyan alaktól, aki hasonlóképpen bánik a nőkkel mint ő; tehát valamilyen szinten érzékeli a saját helyzetének abnormális jellegét.
Azt, hogy valójában milyen súlyos is Brandon függősége, az a rész mutatja be legjobban, amikor végre rendesen randevúzik egy hölggyel, akire azonban képtelen érzelmileg ráhangolódni, és képtelen szexuális vágyának fókuszába helyezni a hölgyet, aki előtt így fel is sül – majd, miután a nő zavarodottan elhagyja a lakást, Brandon szinte azonnal egy professzionális hölgy karjai közé veti magát...
A film a határán táncol annak, amit művész filmnek szokás nevezni, leszögezem, ez nem egy populáris alkotás. Kevés párbeszéd, ám annál több nagyon jól eltalált zene, kiváló fényképezés, erős atmoszféra jellemzi.
Fassbender alakítása nagyon hihető, baromi bevállalós és hiteles, Mulligan is nagyon jó, egy kiszámíthatatlan, erősen terhelt karaktert mutat, kiválóan. Egy nagyon jól megkomponált és felépített mozit kapunk – azonban a rendező nem adja könnyen az alkotását: nem ad explicit magyarázatokat, nem varr el minden szálat, nem magyaráz el mindent: ez kissé az üresség érzetével tölthet el elsőre sokakat, ugyanakkor teret ad arra, hogy mi, nézők döntsük el: Brandon végül is fejlődött-e valamilyen irányba: az addikciója növekedett-e és rántotta végleg magával, vagy győzött jobbik énje, és kiutat talált-e.
A film vége a legerősebb kérdésfeltevés: a vöröses szőke hölggyel metrózik újra, az újból leszálláshoz készül, villan a jegygyűrű a kapaszkodón, Brandon felnéz (Fassbender, ha nem is szép, de azt hiszem ő az a fajta, akire azt mondják, hogy charm-os, és elég nő-delejez, tekinteteket tud vetni) és vége a filmnek. Mint az Eredet utolsó jelenete: pörög a kis talizmán, meginog, de nem lehet tudni, hogy eldől-e. Itt sem tudhatjuk, hogy Brandon vajon a hölgy után ment-e, bár az előzményekből – gondolok itt az összeomlásra – azért sejthető, de ezt mindenki döntse el maga. _-_-_-> SPOILER VÉGE!<-_-_-_
Összegzésképp elmondható, hogy a „Shame” egyedi módon, leplezetlen nyíltsággal mutat be egy olyan szexuális problémát, mely kisebb, vagy nagyobb mértékben, de valószínűleg sokkal több embert érint, mint elsőre sejtenénk. Kevés film van – ha van egyáltalán – amelyik ilyen pőrén tárja szemünk elé egy ilyen állapot minden borzalmát és rettenetét, a belőle fakadó öngyűlöletet, a társadalmi, és valódi emberi kapcsolatok elsivárosodását.
Ugyanakkor ez egy nagyon fontos problematika, mely fölött szeretnénk talán szemérmes pirulások között szemet hunyni, azonban ez nem megfelelő módja a feldolgozásnak, illetve a probléma megoldásának. Szükség van ilyen filmekre, hogyha ilyen csekély eszközökkel is, de felhívják a figyelmet a Függőségre mint olyanra, és hogy a függőségben szenvedők ne féljenek szakemberhez fordulni, vagy akár a környezetükhöz segítségért: ne stigmatizálják őket, mert az egyetlen érvényes és helyes megküzdési útvonal az, ha nyíltan a közbeszéd részévé tesszük az ilyen és ehhez hasonló függőségeket, hogy a szenvedők ne érezzék azt, hogy a szégyenkezniük kell egy olyan pszichózis miatt, mely éppúgy szedheti áldozatait, mint egy influenza.
Kiskorúaknak nem ajánlom, és a nagykorúak közül is csak a kellően éretteknek.
Értékelésem: 10/8,6.
